SÁRVÁR TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYVE

A település az ember mesterségesen kialakított lakóhelye, élettere, amelyet tulajdonképpen a természetből szakít ki. Minden település egyedi jelenség, csakis rá jellemző sajátos arculattal, amelyet a története során kialakult épített és természeti környezete együttesen határoz meg.

A település épített környezete az ott lakó emberek generációinak tevékenysége során alakult ki, rövidebb, vagy hosszabb idő, akár több száz éves folyamat alatt. Az adott település története – mint egy kőbe vésett lenyomat – megőrződik az épített környezetében, és így válik – mint építészeti örökség – a település arculatának egyik meghatározó elemévé. Az egyes települések története igen eltérő, így vannak nagy múlttal rendelkező, vagy újonnan létrejött, vannak szerencsés, vagy kevésbé szerencsés sorsú települések, mindez megmutatkozik megmaradt építészeti örökségükben is. Sárvár azok közé a városok közé tartozik Magyarországon, amelyek ezen a téren jelentős értékekkel büszkélkedhetnek.

A település arculatát befolyásoló másik fontos tényező a természeti környezet. Az, hogy a település a természetből kiszakított terület, nem jelenti azt, hogy arculatát ne befolyásolná a természeti környezete. Éppen ellenkezőleg, valójában minden település a kedvező természeti adottságoknak köszönheti létrejöttét. Az éghajlat, a domborzat, a növényzet, a vízfolyások, a környezetben fellelhető építőanyagok alapvetően meghatározzák egy település szerkezetét, de lényegesen befolyásolják annak építészeti karakterét is. Sárvár a természeti környezet tekintetében is szerencsésnek mondható, a gyógyvízen túl a Rába völgyének különleges adottságai is kedveznek a rekreációnak, idegenforgalomnak.

Jelen Kézikönyv feladata Sárvár város arculatának feltárása és bemutatása, amelyet a fentiek szerint a város természeti adottságainak és történelmileg kialakult épített környezetének értékelésével lehet megközelíteni. Az Arculati Kézikönyv új műfaj a városrendezési szakmán belül, melynek távlatos célja az adott település épített környezetének minőségi fejlesztése, az ott lakók életminőségének javítása. A Kézikönyv egyrészt ismeretterjesztő dokumentum, amely felhívja a figyelmet az adott település értékeire, azok védelmének fontosságára. Ugyanakkor segítséget kíván nyújtani ahhoz is, hogy új építések esetén hogyan lehet igazodni ezekhez az értékekhez, hogyan lehet tovább gazdagítani a település épített örökségét. A gyakorlatban már megvalósított jó példákon keresztül igyekszik megmutatni, hogy a „hely szelleme” milyen építészeti igazodásokat sugall, hogy nem kell feltétlenül távoli, idegen gondolatokat, formákat utánozni.

A Kézikönyv konkrét ajánlásokat, javaslatokat is megfogalmaz a településkép védelme, és/vagy javítása érdekében. A város arculata ugyanis folytonosan változik a fejlesztések során. Ez a változás általában folyamatosan, tendencia-szerűen érvényesül, de előfordulnak helyenként és időnként ugrásszerű változások is. (Ilyen ugrás-szerű, radikális változást jelent például Sárvár esetében a gyógyászati és fürdő funkció megjelenése a 60-as évek végén.) Az Arculati Kézikönyv ezért nem csupán a jelenlegi helyzet bemutatásával foglalkozik, hanem kitekint a jövőbe is, ismerteti a város jelentősebb fejlesztési elképzeléseit, amelyek jelentős kihatással lehetnek a településkép alakulására is. Ezeket a terveket a „8. Beépítési vázlatok” című fejezet mutatja be.

Bízunk abban, hogy az Arculati Kézikönyv hozzá tud járulni Sárvár településképének még vonzóbbá tételéhez.